Állandó kérdés – ezer HR és PM poszt boncolgatja, hogy mikor, kinek és milyen stílusban kell visszajelzést adni. Nehéz téma, mert régi beidegződés, hogy ha visszajelzés, az egyenlő a kritikával, ami konfliktust szül. A konfliktus pedig – sokak fejében – csak rosszul végződhet.
A valóságban ez nem így van. A legtöbb ember nem a kritikától fél, hanem attól, hogy nem tudja, mit kezdjen vele. Sokan, akik a visszajelzést kapják, csak túl akarnak esni rajta. Akik pedig adni próbálják, gyakran „tanult viselkedést” erőltetnek magukra, ami nem a saját kommunikációjuk – így a beszélgetés erőltetett és mesterkélt lesz.
Miért félünk a visszajelzéstől?
A visszajelzések körül rengeteg félreértés kering. Sokszor úgy tekintünk rá, mintha valakit "ítélnénk el". De a visszajelzés nem ítélet – iránytű.
Ha egy szervezetben nincs kultúrája a nyílt visszacsatolásnak, a hibák elrejtve maradnak, a tanulás elmarad, a fluktuáció viszont megugrik. A probléma csak a szőnyeg alá kerül, nem megoldódik.
A jó visszajelzés nem a problémát keresi – hanem a megértést.
Az agilitás alapja is ez: ha csapatban dolgozunk, és kritikát fogalmazunk meg, előbb kérdezzük meg magunktól, nekünk volt‑e szerepünk a helyzet kialakulásában?
A negatív visszajelzés: nem hibáztatás, hanem tanulás
Gyakori hiba, hogy a visszajelzés a hibáskeresésről szól. Egy jó vezető viszont előbb megérteni akarja, mi vezetett a helyzethez.
„Lefagyott ez a szar!” – Customer
„Na jó, de hogyan fagyott le az a szar?” – Support
Ez a klasszikus példa (a legendás Firefox‑mém) tökéletesen mutatja, miért fontos, hogy ne csak a tünetet, hanem az okokat is vizsgáljuk. A közös gondolkodás elengedhetetlen.
A jó visszajelzés nem arról szól, ki hibázott, hanem arról, hogyan javítható egy folyamat.
Szemléletes példa a Forma–1 is: nem csak a pilóta tehetségén múlik a siker, hanem azon is, mennyire tud pontos és hasznos visszajelzést adni a fejlesztői csapatnak. A fejlődés alapja a folyamatos kommunikáció.
Egy jó vezető nem elvár, hanem kérdez.
A pozitív visszajelzés: a vezetői kötelesség
A pozitív visszajelzés nem jutalom, hanem szükséglet. Különösen azoknál, akik kreatív, iteratív munkát végeznek. A döntés előtti bizonytalanság, a kétely mindig jelen van.
A legtöbb kreatív ember rendkívül önkritikus. Sokszor több jó megoldás közül kell választaniuk, és ilyenkor jön a belső kérdés: „Biztos jól csináltam?” – „Nem lehetett volna másként?”
Ha ilyenkor nincs megerősítés, a kétkedés állandósul, csökken a motiváció, és a csapat újra és újra „átrágja” ugyanazt a feladatot, anélkül, hogy valódi módosítást végezne.
A pozitív visszacsatolás nem jutalom, hanem vezetői kötelesség.
A projektvezető felelőssége, hogy teremtsen olyan környezetet, ahol a visszajelzés nem kényszer, hanem természetes párbeszéd.